Az oldal a Poliamoria Magyarországtól teljesen függetlenül, önállóaón működik.

Az eredeti pár jogos védelme

Smartphone and Joomla RWD Theme

Mostanra, valószínűleg megfogant benned a gondolat: „Hé, Franklin, várj egy kicsit! A listádon, olyan dolgokat is említesz, mint a közös múlt, ami elkerülhetetlenül része egy kapcsolatnak. Sosem állt szándékomban, ebből privilégiumokat kreálni!

Mi van akkor, ha már van közös gyermekünk, hitelünk, vagy bármilyen egyéb közös kötelezettségünk, amik természetesen elsőbbséget élveznek! Miért ekkora probléma ez? Szerintem, nincs ezzel semmi baj!”

Igazad van. Valóban nincs.

Természetes, hogy vannak kapcsolataid és elkötelezettségeid, amelyekért felelősséget vállalsz. Ez tökéletesen érthető és nem jelenti azt, hogy ezek feltétlenül a másikat háttérbe szorító, kihasználó privilégiumokká is válnak majd.

Képzeljük el, hogy nemrégiben kötöttél egy új barátságot. Valószínűleg eszedbe sem jutna azt mondani az új barátodnak: „Tudod, vannak más barátaim is, akikkel régebb óta vagyunk barátok, ezért ezek a barátságok fontosabbak számomra, mint a veled kötött barátságom.” Mint ahogy, azt sem mondanád neki: „A gyerekeim szükségletei fontosabbak a tiednél.”, mert elég furcsán venné ki magát, ha az új barátod ezt nem értené meg magától. Igazság szerint – feltéve, hogy nem az óvodában vagyunk – rád is furcsán néznének, ha azt mondanád újdonsült barátodnak: „Ne haragudj, de a legjobb barát helye, már foglalt, és mivel az embernek, csak egy legjobb barátja lehet, ezért szeretném, ha tudnád, hogy sosem lehetünk legjobb barátok, de barátok még igen.”

Mégis, azok a párok, akiknek még teljesen új terep a poligámia, szinte mindig ezt mondják a kapcsolatba belépő harmadik félnek akkor is, ha egyenlőségen alapuló kapcsolatot szeretnének.

Akkor mégis, hogyan tehetünk különbséget privilegizálás és a jogos és szükséges kapcsolat-védelem között?

Bizony, ezzel ingoványos talajra tévedtünk. A kivételezés, természeténél fogva, mindenbe beleássa magát, amit csak csinálunk. Ott van az összes „a dolgok már csak így működnek” -típusú gondolatunk és úgy nagy általánosságban minden megélt, illetve biztosnak vélt dolog mögött. Hosszas tépelődés után, megpróbáltam meghatározni, hol húzódik a határ privilegizálás és védelem között, és a következőkre jutottam.

 

Privilegizált kapcsolat Védett kapcsolat
  • Többet akarok, mint amit másoknak adsz.
  • Ennyit szeretnék tőled.
  • Mások nem kapcsolódhatnak hozzánk anyagilag.
  • Fontos a már meglévő javak védelme.
  • Azt akarom, hogy dobd a többi partnered és csak azokkal járj, akikkel én megengedem.
  • Mivel fontos vagy nekem, örülnék neki, ha megismerhetném a partnereid (amennyiben ez lehetséges) és össze is barátkoznék velük (ha van rá mód).
  • Minden erőforrásod (pénz, idő, stb.) az enyém is, amíg arról másként nem döntünk.
  • Mindened a tiéd és azt teszel vele, amit jónak látsz, amíg betartod azokat a szabályokat, amiket együtt dolgoztunk ki.
  • Vétójogom van a többi partnereddel szemben.
  • Minden problémát, kényelmetlenséget és kellemetlenséget megoszthatok veled, megbízom benned és tudom, hogy szem előtt tartod az egymásnak tett ígéretünket.
  • Közösen fektetjük le azokat a szabályokat, amiket ezután minden új partnerünknek el kell fogadnia.
  • A mindenkori harmadik féllel közösen alakítjuk ki azokat a szabályokat, amik meghatározzák a kapcsolatunkat.
  • Egy kapcsolatnak fontosabbnak kell lennie, mint a többinek! Mivel én voltam itt előbb, ezért a mi kapcsolatunk mindenek felett elsőbbséget élvez.
  • A kapcsolatok különböznek egymástól a beléjük fektetett idő és energia miatt. Az a fontos, hogy megadjuk egymásnak, amire vágyunk, nem az, hogy többet kapjak, mint más.
  • Ha egy másik partnered és köztem konfliktushelyzet születne, abból mindig nekem kell kikerülnöm győztesként.
  • Konfliktusok mindig voltak és lesznek is, éppen ezért kiemelkedően fontos, hogy a partnerem megértsen és meghallgasson, akkor is, ha nincs igazam vagy nem én kerülök ki a konfliktusból győztesen.
  • Az én szükségleteim mindennél előbbre valók.
  • Lehetséges, hogy nem mindig kapom meg, amit akarok, de ilyen az élet, mások igényeinek is helyt kell adni.

Ez pont olyan, mintha két gyermekünk lenne. Ebben az esetben sem mondhatjuk – legalábbis nagyon rossz nevelési taktika lenne –, hogy az egyik gyermekünk elsőbbséget élvez a többiekkel szemben. Az ember igyekszik mindkét gyermekére odafigyelni, mindkét gyermekének a lehető legtöbbet adni és kerülni a kivételezést.

De vajon miért ilyen nehéz felismerni ezt, ha párkapcsolatokról beszélünk?

Részben azért, mert a társadalmunk normái szerint egy kapcsolat csak akkor működhet jól, ha csak két ember él benne. Állítólag ha beengedünk a képletbe egy harmadik személyt, azzal az egész kapcsolat működését sodorjuk veszélybe.

Másrészt, emberi természetünkből fakadóan, annyira bele vagyunk ragadva saját tapasztalatainkba, elképzeléseinkbe és félelmeinkbe, hogy csak nagyon komoly erőfeszítések árán vagyunk képesek túllépni saját határainkon.

De ez egyáltalán nem lehetetlen. Akarod megtudni, mire gondolok?

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód Frissítés

Iratkozz fel hírlevelünkre!

* kötelező mező