Az oldal a Poliamoria Magyarországtól teljesen függetlenül, önállóaón működik.

Túllépni saját korlátainkon

Joomla and Kindle?

Ha olyasvalakivel próbálunk beszélni a privilégiumok problémájáról, aki maga is kivételezett helyzetben van, gyakran – teljesen emberi módon – azzal próbál elmenekülni a beszélgetésből, hogy ez nem is olyan nagy probléma. Elvégre, akik maguk is kivételes helyzetben vannak, többnyire előnyt kovácsolnak privilégiumaikból.

Sőt, mivel a legtöbb privilégiumnak nem is vagyunk teljesen tudatában, így ha valaki arra kérne minket, mondjunk le róluk, úgy éreznénk, hogy elvesznek tőlünk valamit, ami jogosan a miénk.

Ez a helyzet még ezerszer rosszabb, ha a privilégiumok félelmeinkből táplálkoznak. Ha félünk a veszteségtől – ami teljesen normális és meglehetősen természetes azok számára, akik monogám kapcsolatból lépnek át poliamorikus kapcsolatba – szinte lehetetlen elfogadón és belátón viszonyulni másokhoz.

De a párkapcsolati privilégiumok gyakorlása gyakran túlmutat az egymás elvesztése miatt érzett félelmeken. Az eredeti pár ezek segítségével próbálja kontrollálni a kapcsolatot, ilyen például az is, amikor a harmadik félnek el kell fogadnia a pár előre kidolgozott érzelmi, pénzügyi, vagy éppen szabadidős szabályait.

Éppen ezért szeretném a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlani azokat az alapelveket, amelyeket szem előtt tartva elkerülhető, hogy a poligám kapcsolatba váltással kapcsolatban lefektetett szabályok megírásakor, kivételezett helyzetbe hozzák önmagukat, a harmadik féllel szemben.

Kérdezzük meg magunkat:

  • „Ennek a szabálynak valóban az a célja, hogy kompatibilis partnert találjunk magunk mellé vagy az, hogy megvédjük párkapcsolatunkat az esetleges veszélyektől?” Az esetleges veszélyek elhárítására szolgáló szabályok, a párkapcsolati privilegizálás előszobájába vezetnek.
  • „Oké, hogy ezek a dolgok fontosak nekem, de tehetem-e elvárássá ezeket másokkal szemben is?"
  • „Ésszerűnek tartanám ezt a szabályt akkor is, ha szingliként egy új kapcsolatba lépve velem szemben támasztanának ilyen szabályokat?"
  • „Ezzel a szabállyal, gyengébbé teszem-e a kapcsolatba belépő harmadik felet?” – Minél több olyan szabályt alkottok, amellyel előre meghatározzátok a kapcsolatba belépő jövevény szerepét, annál egyenlőtlenebb helyzetbe hozzátok őt a kapcsolatban és annál közelebb kerültök saját párkapcsolatotok privilegizálásához. Így nem csoda, ha a legtöbb jelölt, egyszerűen csak nemet mond egy ilyen kapcsolatra.

Ideális esetben a párkapcsolatok rugalmas természetű kapcsolatok, amik alkalmazkodnak a kapcsolatban résztvevő emberek igényeihez. De mint azt már korábban megállapítottuk: azok számára, akiknek a poliamoria teljesen új és ismeretlen terep, meglehetősen félelmetes lehet egy ilyen viszony. Azért alkotnak olyan szabályokat, amikkel kivételezett helyzetbe emelik saját kapcsolatukat, hogy elnyomhassák ezeket a félelmeket. Csakhogy ezzel elveszik a fejlődés lehetőségét, ez pedig nem jó hozzáállás.

„Az eredeti pár mindenek felett” és „az eredeti párnak mindig vétó joga van” kijelentések sokszor arra is szolgálnak, hogy az eredeti párnak ne kelljen érzelmi vagy ideológiai különbségek esetén kompromisszumra törekedni. Ilyen esetben, egyszerűen csak kiejtik a harmadik felet és voila: a harmónia újra helyreállt.

Tapasztalataim szerint minél jobban kapaszkodnak a párkapcsolati privilégiumokba, annál boldogtalanabb lesz az új kapcsolatuk - és természetesen annál könnyebben hibáztatják mindezért a harmadik felet. „Nem tiszteled a kapcsolatunkat! Tudtad mire jelentkeztél, be kell érned azzal, amit kapsz… Nem miattunk nem működik ez az egész, ne is próbáld ránk kenni, old meg a problémáidat…” A működésképtelenség sokféle okból fakadhat a kényelmetlenségektől, a bizonytalanságokon át, szélsőséges esetben akár az érzelmi bántalmazásig. Mégis a „tudtad mire vállalkozol” kitétellel, minden felelősséget el lehet hárítani...

Azok a kapcsolatok, amik kötött szabályokkal, korlátozásokkal és pár-privilégiumokkal telítve indulnak, igen könnyen válnak diszfunkcionálissá. Számtalanszor láttam, hallottam már ezeket a kifogásokat: „Mivel nagyon nehezen fogadok a bizalmamba új embereket, a lehető legnagyobb kontrollt szeretném gyakorolni az új kapcsolatom felett.” Vagy például:”Azért van szükségem ezekre a privilégiumokra, hogy nagyobb biztonságban érezhessem magam.”  Amint elfogadottá válik, hogy valaki (vagy valakik) kivételes helyen kezeli önmagát egy kapcsolatban, azzal a kapcsolat rohamléptekben indul a teljes működésképtelenség felé. (Ez ugyanígy igaz a monogám kapcsolatokra is! -a ford.)

Szeretném újra leszögezni, hogy mindez nem gonoszságból vagy ártó szándékkal történik. A privilegizálás sokszor láthatatlanul kúszik be a kapcsolatokba, főként akkor, ha az illető érzelmi bizonytalansága és vélt-valós félelmei miatt képtelen, vagy csupán kevéssé képes az empátiára. Így az alapvetően jószándékú, jóra való emberek is, könnyen árthatnak másoknak.

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód Frissítés

Iratkozz fel hírlevelünkre!

* kötelező mező