Az oldal a Poliamoria Magyarországtól teljesen függetlenül, önállóaón működik.

5. rész: Nem fizikálisan hűségesnek lenni

Az előző fejezetben megtárgyaltuk, miért óriási képmutatás azt állítani, hogy az ember monogám, a monogámia a párkapcsolatok egyetlen etikus módja és hogy a hűség helyett egy új fogalom köré kéne szervezni kapcsolatainkat, amely ott megengedőbb, ahol kell és ott ad továbbra is védettséget a pár tagjai számára, ahol arra igazán vágynak. Így jutottunk el az elkötelezettség fogalmáig.

Mi a különbség a hűség és az elkötelezettség között? Előbbi fizikális természetű, arra a lejárt paradigmára épül, hogy a nők védendő vagyontárgyak, akiket meg kell óvni attól, hogy "kakukkfiókákat" hozzanak a családba. A hűtlenség vagy házasságtörés pedig a legszörnyűbb dolog, ami egy nővel vagy férfivel történhet. Ha a pár egyik tagja a házasságkötéstől élete végéig nem képes megtartóztatni magát, ha benne más férfi vagy nő is képes vonzalmat ébreszteni, akkor a kapcsolat, sőt egyenesen maga a személy a hibás, romlott, bűnös!

Érzed mennyire elvárás- és büntetés-központú ez a szemlélet? Az elkötelezettség ezzel szemben arról szól, hogy bár elismerem mindkettőnk fizikai igényeit és nem akarlak korlátozni a saját vágyaid beteljesítésében, számítok arra, hogy mellettem leszel a bajban, támaszt nyújtasz, segítesz, a terheket együtt cipeljük, kommunikálunk és igyekszünk a lehető legjobb csapatot alkotni, minél kevésbé kisajátítva, elnyomva, megkötözve és minél inkább felszabadítva, kinyitva, támogatva a másikat.

A hagyományos hűség a hidegháborúra emlékeztet: mindketten szeretnénk lépni, de egyikőnk se teszi, hogy morálisan sakkban tarthassa a saját hűségével vagy annak látszatával a másikat. Társadalmi-vallási és morális tiltások között próbáljuk biztosítani azt, hogy ne veszítsük el a másikat. Ahelyett, hogy szeretettel, boldogsággal, előnyökkel próbálnánk magunk mellett tartani.

"Galambot hollóért ki nem ád cserébe?" - teszi fel a kérdést Rómeó Lőrinc barátnak. Minden férfi és minden nő abban a párkapcsolatban akar élni, amelyben a legjobban érzi magát. Mi lenne, ha gátlás, büntetés és esketés helyett a legjobb kapcsolattá tennéd a sajátotokat, hogy nem csak félned ne kelljen attól, hogy elhagynak, de kommunikációval, a kapcsolatotok folyamatos építésével, karbantartásával és a másik szabadon engedésével (!) a féltékenykedés helyett kialakítanátok, hogy a kapcsolat elhagyására a másiknak ne is legyen soha igénye?

A kismadárnak nem kell kalitka, ha melletted érzi a legjobban magát. De mi van a féltékenységgel?

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód Frissítés

Iratkozz fel hírlevelünkre!

* kötelező mező